No, ide nem sok jót fogok tudni írni...
Amilyen nagy várakozással voltam az iránt, hogy végre egy ilyen nagyhírű, évszázados múlttal rendelkező helyre mehetek dolgozni, akkora csalódás ért.
Úgy tűnik, hogy itt nem elsődleges szempont az, hogy a vendégek, de legfőképp a megrendelők, vagyis az ifjú pár maximálisan elégedett legyen. Még az sem kivitelezhető könnyedén, hogy az előzetes megbeszélésekhez tartsák magukat az Aranybika dolgozói.
Nem éppen jelentéktelen változásokat kért a pár az üzletvezetőtől 2 nappal a lagzi előtt, de nagyon úgy fest, hogy ezek az információk nem jutottak el az esküvő napjáig az étteremvezetőhöz.
Ennek folyományaként a házasulandók kifejezett kérése ellenére kipakolták az üdítőket, aprósüteményeket az asztalokra, tönkretéve ezzel az amúgy elég korrekt dekorációt. Mivel tudtam róla, hogy a pár a termet a maga pompájában szerette volna látni először, így kénytelen voltam leszedetni a feleslegesen felrakott dolgokat, miközben a násznépet a szálloda előtt várakoztattam.
Persze nem elég, hogy hibáztak az étterem dolgozói, még meg is próbálják magyarázni, hogy "Jól van az úgy", ahelyett, hogy pillanatok alatt orvosolnák a problémát.
A vacsora időpontját sem tudták pontosan tartani, annak ellenére, hogy majd egy órával korábban érkezett a násznép, mint ahogy a vacsorát fel kellett volna szolgálni. Az étellel nem volt különösebb baj, voltak egész ízletes dolgok is a tálakon.
De az számomra elfogadhatatlan, hogy egy felszolgáló NEM ISMERI a legalapvetőbb éttermi etikettet, és elviszi kérdezés nélkül azt a tányért, amin nem egymás mellé vannak helyezve az evőeszközök, hanem a tányér két oldalára, jelezvén, hogy a vendég még nem fejezte be az evést, és folytatni szeretné. Azt hiszem, hogy ezt minden vendég tudja... ehhez nem szükséges felszolgálónak lenni.
A korlátlan italfogyasztás is elég érdekesen működik. Némely fajta üdítők egyszerűen "elfogynak", s úgy kell kérni az amúgy meglehetősen alacsony létszámú felszolgáló személyzetet, hogy ugyan hozzanak már ki többféle innivalót, hogy ne kelljen minden egyes vendég kérése után a hűtőkamrába szaladgálni. Persze, ha nincs nagy kínálat, akkor a kereslet is kevesebb lesz...
Az éjféli vacsora időpontját is módosította a pár napokkal az esküvő előtt, hogy a 22h-kor véget ért vacsora után ne 23h-kor hozzák ki a éjféli menüt a tortával együtt, hanem majd csak 01h körül. Sajnos ez a változtatás sem jutott az éttermi dolgozók fülébe, így 23h-kor kikerült minden étel a svédasztalra, amiből természetesen jóllakottan nem evett senki.
Egy játékhoz szükség lett volna egy üveg pezsgőre, amit a vőlegénnyel megbeszéltem, de mikor kértem az étteremvezetőt, hogy biztosítson számunkra egy ilyet, mert az ifjú pár valakinek szeretné ünnepélyesen odaajándékozni /hangsúlyozom korlátlan italfogyasztást fizettek!/, kérdezte a vezető, hogy itt lesz-e fogyasztva. Miután közöltem, hogy nem valószínű, azt mondta, hogy úgy nem fog adni, mert azt a pezsgőt nem a pár ajándékozná, hanem az étterem. Cinikusan azt is megkérdezte, hogy nem akarunk-e minden vendégnek egy üveg Chivas Regal whiskyt ajándékozni, mikor hazamennek? Mikor láttam, hogy nincs sok értelme vitatkozni, megkérdeztem, hogy hozzak-e egy üres üveget, hogy el tudjon számolni a pezsgővel, majd faképnél hagytam, és előkerítettem a vőlegényt, hogy együtt tegyük tisztába ezt a dolgot. Végül is megkaptuk a kért pezsgőt, de korántsem vagyok biztos benne, hogy utólag ezt nem számolták-e fel külön a házasulandóknak?
A menyasszonyi tortát a pár szintén az Aranybikától rendelték. Ízre nem tudom, hogy milyen volt, de szépnek még jócskán túlozva sem lehetne nevezni. Rém gusztustalanul nézett ki kívülről.
Apró betűvel azt is megjegyezném, hogy a szolgáltatókat nem tekintette a személyzet "vendégnek", holott a házaspár nekik is ugyanazt a menüt kérte, és ugyanannyit fizetett az ő vacsorájuk után is, mint a násznép tagjainak vacsorája után. Mégis úgy kellett kérni, hogy ugyan terítsenek már meg nekünk is. Szalvétát nem kaptunk, ahogy poharat sem, és elég bénán néz ki, hogy üvegből kelljen inni egy ilyen puccos helyen. Ételből meg korántsem hoztak annyit, amiből mindenki jóllakott volna. Bár már azzal is meg lettem volna elégedve, ha mindenkinek JUT belőle.
Az étteremvezető meg azt panaszolja nekem, hogy az a baj, hogy "túl sok a főnök itt, aki meg akarja mondani, hogy mit kellene csinálniuk, ahelyett, hogy hagynák, hogy végezzék a dolgukat. Mert ők pontosan tudják, hogy mit, és hogy kell csinálni, hiszen 52 hétből 52 esküvőjük van egy évben."
A zenészek emelvénye mögött meg diszkó üzemel. Biztos probléma nélkül tudnak játszani, miközben a mögöttük lévő falat döngeti a basszus...
Szerencsére több probléma nem jut eszembe!
Aki csak teheti KERÜLJE EL az esküvői helyszín keresésénél az Aranybikát. Vagy ha már rajta van a lehetséges helyek listáján, akkor gyorsan húzza ki róla!
Aranybika - Üvegterem
